DIE PHILANTROPHIE UND DIE ROLLE DER FRAUEN IN UNGARN*

missilis magyar nyelvű levelekből ismerjük meg, melyet házastársaiknak, barátaiknak írtak, egyben
megteremtve egy új irodalmi műfajt is. Ránk maradt számos orvosságtudakozó levelük. Gyógyító
munkájuk emlékei Bornemissza Anna erdélyi fejedelemné, Thurzó Borbála, Pálffy Istvánné
patikaládácskája.
Hasonló funkciót láttak el még: Svetkovics Kata, Batthyány Ferenc második felesége; Lobkovitz-
Poppel Éva, unokájának asszonya; Veér Judit, Teleky Mihály kancellár hitvese; Zay Anna, II. Rákóczi
Ferenc udvari marsalljának felesége, akinek magyar nyelvre fordított herbáriumát (Matthiolus) ma a
Nemzeti Múzeum őrzi; végül Széchy Mária, Wesselényi Ferenc nádor oldalán, aki Weber János udvari
orvos-gyógyszerésztől tanulta a patikáriusságot. Végül a keleti határszélen 1630-tól I. Rákóczi György
erdélyi fejedelem felesége, Lórántffy Zsuzsanna, aki gyógyító tevékenysége mellett iskolákat alapított, a s
Sárospatakra meghívott neves cseh pedagógus Comenius egy kálvinista akadémia tervét készült valóra
váltani. Itt írta Orbis pictus című négy nyelvű tankönyvét 1650—54 között, amely Basedow
Elementarwerk-)ének 1774-ben modellként szolgált. Lórántffy Zsuzsanna érdeme az első román iskola
alapítása Fogarason 1657-ben, az erdélyi románság legjelentősebb intézménye volt. A sort Bethlen Kata
zárja, akinek élete egybeesett az önálló erdélyi fejedelemség megszűnésével (1701). Miközben
kertészetet, papírmalmot, üveghutát létesített, orvosi magániskolát végzett, egyik mestere Köleséri
Sámuel orvos volt. Hű embere, Bod Péter emlékversben említi a hozzájáró betegek seregét, szürkehályog
műtétjeit és könyvtárának orvosi könyveit.
Mária Terézia a Ratio Educationisban (1777) az oktatásügyet állami feladattá tette, de nem rendelkezett
a nők iskoláztatásáról. Az 1790-ben induló országos nőmozgalom célkitűzése a nő hivatásválasztási
lehetősége. Ez a reformkorban összekapcsolódott az anyanyelvi oktatásért vívott küzdelemmel.
Brunszvik Teréz grófnő 1828-ban megnyitotta az első óvodát, Bezerédi Amália megírta az első magyar
kottás verses óvodáskönyvet (Flóri könyve, 1836.), Teleki Blanka Pesten felállította 1846-ban az első
magyar oktatási nyelvű leánynevelőintézetet, munkatársa Leövcy Klára 1856-ban Máramarosszigeten a
másodikat.
Az egyéni kezdeményezés és ambíció a szervezettség és a professzionizmus felé haladt az óvodaügytől
az iskolaügy felé, a hivatalos bábaképzéstől (Nagyszombat 1770-től, Kolozsvár 1775-től) és az
ápolásügytől az orvos- és gyógyszerészképzésig. Az első magyar orvosnő, Hugonnay Vilma Zürichben
1879-ben megvédett diplomáját 1897-ben sikerült elfogadtatni, egyidejűleg megnyílt az egyetem kapuja
is a nők előtt. Az első doktorált gyógyszerész Légrády Erzsébet 1913-ban. Végül az ápolásügy területén
— megelőzve Florence Nightingale-t — az 1848/49-es szabadságharc idején Kossuth Zsuzsanna mint
országos főápolónő megszervezte a honvédség ápolói szolgálatát: a sebesültellátást.
Megérdemelten írta a reformkor elindítója, Széchenyi István 1830-ban a Hitel előszavában ajánlását
„honunk széplelkű asszonyainak... Vegyétek, bár fé/fiakhoz illendőbbnek mondják azt sokan, nyájas
kegyességgel Pártfogástok alá. A Hitelről szólok, s ami belőle foly, a becsületrül, az adott szó
szentségérül, a cselekedetek egyenességérül, s így Előttetek sem lehet a tárgy idegenebb mint előttünk,
mert annyi nemes és Szép, ami az Emberiséget felemeli, a Ti nemetek műve..."