Gróf Emanuel Andrássy, Gróf Július Andrássy, Vlachovo-miesto narodenia

anyakönyvek valamivel későbbiek. Magyarországon legkorábban az 1515-ben tartott
veszprémi zsinat foglalkozott a kérdéssel, mely határozatban rögzítette az újszülöttek és
szüleik nevének, illetőleg születésük időpontjának az anyakönyvbe való kötelező bejegyzését.
A rendelet szerint a könyvet a templomban kellett elhelyezni. Gyakorlati bevezetésükre
viszont sosem került sor. A hívők egyházi nyilvántartása szempontjából a tridenti zsinat volt
rendkívül meghatározó, mely 1563-ban két egyházi nyilvántartás, mégpedig a születési és
házassági anyakönyvi bejegyzések bevezetését rendelte el. Végeredményben a rendelet a
házasság szentségének jogi megerősítése volt. A jegyzékbe felvett házasulandók semmiféle
rokoni viszonyban nem lehettek, még lelki értelemben sem. Éppen ezért a megkereszteltek,
sőt, a keresztszülők nevét is okvetlenül be kellett jegyezni az anyakönyvbe. A zsinat
megváltoztatta a korábbi szokást is, miszerint minden megkeresztelt gyermek egyetlen
keresztszülővel rendelkezett. Az új rendelkezés szerint a gyermek egy vagy két keresztszülőt
kaphatott. Amennyiben egy keresztszülőről volt szó, az a gyermek nemétől függetlenül
lehetett férfi vagy nő. Abban az esetben, ha a gyermek számára két keresztszülőt választottak,
az egyik minden esetben férfi, a másik nő kellett, hogy legyen 49 . Magyarországon a tridenti
zsinat rendeleteivel foglalkozó legrégebbi dokumentum az 1611-ben megtartott nagyszombati
zsinat határozata volt, mely egyúttal alapjául szolgált a gyakorlati megvalósításnak is. A
keresztelőkkel, illetőleg a megkereszteltek anyakönyvbe való bejegyzésével két fejezet
foglalkozik. Az első engedélyt ad, hogy a gyermek keresztelőjén két keresztszülő lehessen
jelen, míg a második az esperesi látogatásokkal foglalkozik 50 . Ez utóbbival kapcsolatban
kijelenti, az esperesi látogatások alkalmával az esperes feladata többek között, hogy
megállapítsa, „léteznek-e könyvek, amelyekbe a megkeresztelt újszülöttek, a keresztszülők, a
püspök által hitükben megerősített (bérmálkozók), illetőleg házasságot kötők neveit vezetik” 51 .
V. Pál pápa 1614-ben kiadott Római Rituáléja alapján elrendelték az elhunytak és
bérmálkozók nyilvántartásának vezetését is (de bevezették az egyházi közigazgatás ötödik
kötelező könyvét – a hívők névjegyzékét is). A nevezett rituálé több magyarországi
egyházmegye, mint például az esztergomi (1692, 1745), az egri (1702), a kalocsai (1833) által
kiadott rituálés könyvnek a részét képezte. Ezek a rituálék – szertartásrendek - meghatározzák
a keresztség anyagát és alakját, a kiszolgáltató személyét, magát a szertartást, a helyet és az
időt. A mai Szlovákia területén az első anyakönyvek ugyancsak a nevezett időszakban
jelennek meg. A 17. században a vallási, politikai és társadalmi békétlenség következtében az
49
ConcilusTridentinus, Sessio 24, Caput 2. In: RitualeStrigoniense, 1692.
50
SynodusTyrnaviensis, 1611, s. 17. In: RitualeStrigoniense, 1692.
51
SARMANYOVÁ, J.: Cirkevné matriky na Slovensku zo 16-19. storočia. Nitra: Nitrianske tlačiarne, 1991, s. 5.
32