Gróf Emanuel Andrássy, Gróf Július Andrássy, Vlachovo-miesto narodenia

1

GRÓF EMANUEL ANDRÁSSY
GRÓF JÚLIUS ANDRÁSSY
OLAHPATAK – VLACHOVO
SZULETÉSI HELY-MIESTO NARODENIA
VLADIMíR GECELOVSKý
2

GRÓF EMANUEL ANDRÁSSY
GRÓF JÚLIUS ANDRÁSSY
OLAHPATAK – VLACHOVO
SZULETÉSI HELY-MIESTO NARODENIA
Doc. JUDr. Vladimír Gecelovský, CSc., 2020
- Recenzenti: PhDr. Peter Kartous, CSc.
Mgr. Silvia Lörinčíková
- Foto: archív obce Vlachovo, vlastný archív autora, obr.,1, 2, 3, 5, so súhlasom SNM-Múzeum
Betliar
- Preklady: Edit Fábián, maďarský jazyk
- Jazyková úprava – Mgr. Mária Stanková, PhD.
- Publikácia bola vydaná za finančnej podpory obce Vlachovo.
- ISBN- 978-80-570-2717-1
- Vydavateľstvo: PROGRUP SK, rok 2021
3

Úvod
Významné šľachtické rody ovplyvnili Uhorsko tak ako nikto iný pred nimi
a v pozitívnom význame slova ani po nich. Mentalita a preferované hodnoty uhorskej šľachty
sa nijakým spôsobom neodlišovali od mentality a ambícií šľachty v ostatných európskych
krajinách. Základnými ambíciami šľachticov boli túžba získať nielen hmotné benefity, ale aj
benefity ideové, ako napríklad sláva, uznanie, prestíž, a v neposlednom rade aj zabezpečenie
výsadných postavení svojim potomkom, ktorým následne pripadla rovnaká úloha – udržiavať
kult vlastného rodu a zabezpečiť jeho prežitie. To, čo rody vybudovali v mnohých storočiach,
býva dnes tým najcennejším, čo nám predkovia okrem tradícií zanechali. Ale za tými
hodnotami sú ľudia z mäsa a kostí, jednotlivci, ktorí uverili, že i samotný človek môže zmeniť
svet. Viacej než kedykoľvek predtým sa prejavil význam šľachty najmä pri obnove krajiny.
Totižto, cieľavedome budovali svoj odkaz a po generácie sa oňho starali. Šľachtické rody teda
svojím spôsobom vyhrali nad ľudskou smrteľnosťou, pretože mohli budovať svoje pozemské
statky naprieč generáciami. Rod Andrássy už od 17. storočia znamenal veľa nielen na Gemeri,
ale aj v živote celého Uhorska, ktorého historiografia prelomu 19. a 20. storočia (čiastočne už
aj dnešná) ho vyniesla na piedestál slávy – do panteónu európskej aristokracie. Len v
minulom storočí, ktoré šľachtu nechcelo poznať a znevažovalo jej postavenie v našich
dejinách, sa aj na Andrássyovcov akosi pozabudlo... Pritom gróf Emanuel I. Andrássy a gróf
Július Andrássy boli Európanmi v malom Gemeri, ľudia, pred ktorými mali rešpekt aj tí
najmocnejší magnáti a členovia európskych (dokonca i neeurópskych) kráľovských rodín.
Cieľom tejto štúdie nie je komplexný historický rozbor ich pôsobenia na Gemeri, ale na
základe konkrétnych faktov poukázať na isté nezrovnalosti súvisiace s miestom narodenia
grófov Emanuela a Júliusa Andrássyovcov, ktoré aj napriek takmer dvesto ročnému časovému
obdobiu u niektorých historikov stále pretrvávajú, a zároveň objasniť, kde vznikol problém
pri interpretovaní týchto historických aspektov. Motiváciou, ktorá určovala smer tohto
výskumu, bolo odlišné uvádzanie základných skutočností niektorými autormi o mieste
narodenia grófov Emanuela a Júliusa Andrássyovcov a ich nedostatočné doloženie
pôvodnými písomnými prameňmi. Jedným z dôvodov tohto stavu je aj nedostatočná
komparácia pramenného materiálu v tejto oblasti s reálnou skutočnosťou , ktorá spôsobila to,
že nebolo možné uspokojujúco odpovedať na všetky otázky vyplývajúce z celého komplexu
skúmania uvedenej problematiky. Problematikou miesta narodenia oboch grófov sa síce
podrobne zaoberala už nielen staršia, ale aj novšia literatúra, no spravidla len v širšom rámci.
4

Preto bližšie poznanie historických faktov precizuje a spresňuje aj doterajšie poznatky
o skúmanej problematike a exaktne potvrdzuje hypotézu o ich mieste narodenia.
Rodina Karola III. Andrássyho
Gróf Karol III. (1792 – 1845) patril medzi najuznávanejších šľachticov prvej polovice 19.
storočia, preslávil sa predovšetkým ako podnikateľ v oblasti železiarstva a autor mnohých
odborných štúdií zaoberajúcich sa problematikou hospodárskeho rozvoja Uhorska. Jeho
rodičmi boli gróf Jozef III. Andrássy (1762 – 1834) – vojenský dôstojník a grófka Walburga
Csákyová (1770 – 1797).
Obr. 1 Gróf Jozef III. Andrássy a manželka Walburga, rod. Csáky so synom Karolom 1
Grófka Etela Szapáry (1798 – 1876) zasa patrila medzi najbohatšie nevesty vo vtedajšom
Uhorsku a vďaka nej získali Andrássyovci rozsiahle majetky aj v Zemplíne. Jej rodičmi boli
gróf Peter Szapáry – cisársky a kráľovský komorník, bohatý veľkostatkár a nadšený mecenáš
vedy a kultúry svojho obdobia a grófka Julianna Csáky, najmladšia dcéra Imricha Csákyho.
1
Portrét grófa Jozefa III. Andrássyho, Portét grófky Walburgy rod. Csáky so synom Karolom, Slovenské
národné múzeum – Múzeum Betliar, kaštieľ Betliar, zo zbierok rodiny Andrassyovcov.
5

Obr. 2 Gróf Peter Szapáry a manželka Juliana, rod. Csáky 2
Prvé dieťa Karola a Etelky, dcérka Kornélia, sa narodila v roku 1820. Po narodení sa prišlo na
to, že s hendikepom – fyzickým i mentálnym. O rok neskôr prišiel na svet prvorodený syn
Emanuel, v roku 1823 Július (Gyula) a najmladší Aladár sa narodil v roku 1827. Etelka s
Karolom a synmi žili skromnejšie, ako by sa očakávalo od jednej z najbohatších dedičiek
majetku. Ekonomické pomery v Etelkinej domácnosti popisuje vo svojich listoch Angličanka
Mary Elizabeth Stevens, ktorá bola jej spoločníčkou: „Etelka neraz šila či opravovala sama
ich vlastné šaty, ako aj šaty svojich detí. S manželom nechodili do spoločnosti a žili v malom
domčeku.“ Malým domčekom bol kaštieľ vo Vlachove, ktorý v porovnaní s ostatnými sídlami
Andrássyovcov bol samozrejme oveľa menší. 3
2
Portrét grófa Petra Szaparyho, Portét grófky Juliany Szapáryovej, Slovenské národné múzeum – Múzeum
Betliar, kaštieľ Betliar, zo zbierok rodiny Andrassyovcov.
3 Grófka Etelka (Adelhaid) Szapáry – Múzeum a Kultúrne centrum južného Zemplína v Trebišove.
6

Obr. 3 Gróf Karol III. Andrássy a manželka Etelka, rod. Szapáry 4
No zdá sa, že kaštieľ vo Vlachove bol aj útulnejší a disponoval bohatou galériou obrazov.
Ako vyplýva z korešpondencie správcu majetku panstva Vlachovo Jána Gála s
významným rožňavským notárom Sziklayim Edem, gróf Emanuel Andrássy si od notára
požičal 3 olejomaľby zobrazujúce predkov Andrássyovcov, z ktorých si dal vyhotoviť kópie.
Jednalo sa o portrét barónky Rebeky Andrássyovej, namaľovaný v roku 1756 vo Viedni,
portrét baróna Karola Andrássyho, namaľovaný v roku 1772 vo Viedni a na treťom, z roku
1784, bol zobrazený gróf Karol Andrássy ako husársky plukovník. Olejomaľby boli skoro 2
stopy vysoké a 1,5 stopy široké 5 . Z ďalšej korešpondencie medzi grófom Emanuelom
Andrássym a správcom panstva Vlachovo Jánom Gálom vyplýva, že vo Vlachove v kaštieli
boli aj obrazy, ktoré rodina dostala pri delení majetku z hradu Krásna Hôrka. 6 Taktiež tam
zrejme boli vyvesené aj obrazy, ktoré v tom období pravdepodobne namaľoval gróf Emanuel
Andrássy a to okrem grófskej Ľadovne vo Vlachove a pohľadu na Vlachovo, aj obraz dvoch
chudobných detí na ulici z roku 1839 a vlastný autoportrét s nápisom na zadnej strane plátna
4 Portrét grófa Karola III.Andrássyho, Portét grófky Etelky rod. Szapáry, Slovenské národné múzeum – Múzeum
Betliar, kaštieľ Betliar, zo zbierok rodiny Andrassyovcov.
5 Štátny archív v Levoči, fond Andrássy Betliar, inv. číslo 283, sign. 91-1864 1-2-3 kr. 68.
6 Štátny archív v Levoči, fond Andrássy Betliar, inv. číslo 289, sign. 188 1872 1-2-3 kr. 69.
7

„v celkom mladom veku maľoval zo zrkadla“, ako aj na stene v jednej z izieb kaštieľa vo
Vlachove namaľovaná freska, ktorá sa tam zachovala dodnes.
Obr. 4 Nástenná maľba v kaštieli vo Vlachove
Ako vyplýva aj z uvedeného, mladý gróf Emanuel spolu so svojimi bratmi Júliusom I.
(1823 – 1890) a Aladárom (1827 – 1903) prežil svoje detstvo vo Vlachove a nie v Betliari,
ako to niektorí predpokladajú, keďže Betliar v tej dobe vlastnili striedavo Nádasdyovci,
Grovestinsovci i Pálffyovci. Až Emanuelovi sa sobášom s grófkou Gabriellou Pálffy (1833 –
1914) podarilo získať späť starý rodový majetok betliarskej vetvy rodu. Chcem však
zdôrazniť a faktami potvrdiť, že v kaštieli vo Vlachove nielen žili, ale sa v ňom i narodili.
Moje tvrdenie vychádza jednak z poznatkov ktoré som osobne získal pri rozhovore s grófom
Gejzom II. Andrássym v roku 1991 pri jeho návšteve na Okresnom úrade v Rožňave, ako aj z
konkrétnych listinných dôkazov a faktov, i zo stanovísk historikov.
8

Obr. 5 Gróf Emanuel Andrássy a gróf Július Andrássy 7
Gróf Gejza II. Andrássy na Okresnom úrade v Rožňave
Po „revolúcii“ v roku 1989 som sa stal prvým prednostom Okresného úradu
v Rožňave. V tomto hektickom období, v roku 1991, ma prostredníctvom bývalého riaditeľa
múzea Betliar Tibora Györgya požiadal o stretnutie na okresnom úrade gróf Gejza II.
Andrássy z lichtenštajnského Vaduzu. Stretli sme sa v zasadačke na Okresnom úrade
v Rožňave, kde sme prebrali množstvo otázok týkajúcich sa kaštieľa Betliar a hradu Krásna
Hôrka, zabezpečenie pohrebu jeho sestry Ilonky na hrade Krásna Hôrka, ale aj otázky
súvisiace s ich rodinnými tradíciami pri narodení dieťaťa. Grófovi som hovoril, že je veľa
verzií aj o mieste narodenia detí Karola III. Andrássyho. V tejto súvislosti mi gróf Andrássy
doslova povedal: „ Kornélia, Emanuel, Július, Aladár, deti Karola III. Andrássyho sa narodili
v Olahpataku (Vlachove), a nie v Košiciach, ako sa to píše v niektorých životopisoch. Ich otec
Karol III. s manželkou Etelkou sa totiž v dvadsiatych rokoch 19. storočia stále zdržiaval na
svojom majetku vo Vlachove v Gemerskej župe. Podľa rodinnej tradície, keď sa dieťa
7 Portrét grófa Emanuela Andrássyho, Portét grófa Júliusa Andrássyho, Slovenské národné múzeum – Múzeum
Betliar, kaštieľ Betliar, zo zbierok rodiny Andrassyovcov.
9

narodilo, rodinný farár ho okamžite pokrstil. Pozdejšie, keď gróf alebo grófka cestovali do
Zemplína, prenocovali u svojich príbuzných v Košiciach, kde dieťa zapísali do matriky“.
Obr. 6 Prijatie na OU v Rožňave, 1991
Toto tvrdenie sa uvádza aj v reedícii knihy Samu Borovszkeho Magyarország vármegyéi és
városai – Gömör-Kishont Vármegye, v ktorej má úvodné slovo aj gróf Gejza II. Andrássy. Na
strane 612 sa uvádza: „...Budúci predseda vlády (kancelár) sa objavil v rodine Andrássyovcov
ako žiarivý meteor na hviezdnom nebi. Július, druhý syn Karola Andrássyho uzrel svetlo
sveta 3. marca 1823 podľa rodinnej tradície nie v Košiciach, ako sa píše v jeho životopisoch,
ale v gemerskej obci Vlachovo. Karol sa totiž v dvadsiatych rokoch 19. storočia zdržiaval
stále na svojom majetku v Gemerskej župe. Keď sa teda narodilo dieťa, rodinný farár ho
okamžite pokrstil. Pozdejšie, keď gróf alebo grófka cestovali do Zemplína, prenocovali
u svojich príbuzných v Košiciach, kde dieťa zapísali do matriky“ 8 . Objavili sa však aj opačné
tvrdenia ako napríklad v publikácii Dr. Jána Chovanca, PhD., Mauzóleum grófa Júliusa
Andrássyho v Trebišove, kde sa uvádza: „Dátum i miesto narodenie Júliusa Andrássyho bolo
až donedávna zahalené rúškom tajomstva. Kedy a kde sa narodil? Staré i najnovšie knihy
uvádzali rôzne údaje. Matrika pokrstených Dómu sv. Alžbety v Košiciach vydala však
svedectvo, že Július Carolus Andrássy, najslávnejší z rodu sa narodil 3. marca 1823 v starom
Andrássyovskom paláci v Košiciach a pokrstený bol v Dóme sv. Alžbety“. 9 Dokonca
8
BOROVSZKÝ, S.: Magyarország vármegyéi és városai - Gömör-Kishont Vármegye. Rimaszombat [Rimavská
Sobota]: Patrióta, 2008, s. 612.
9
CHOVANEC, J.: Mauzóleum grófa Andrássyho v Trebišove. Trebišov: Excel Enterprise, s.r.o., 2005, s. 7.
10

v Košiciach mu bola osadená na andrássyovskom paláci na Hlavnej ulici aj pamätná tabuľa,
o ktorej hovorí aj Eduard von Wertheimer vo svojej knihe – Graf Julius Andrassy, sein Leben
und seine Zeit, I. Band, ktorá vyšla v roku 1910 v Stuttgarte, kde uvádza, že „...jeho rodiskom
sú Košice, dom, v ktorom uvidel svetlo sveta, je stále tam a možno ho považovať za pamätník
veľkého syna mesta s pamätnou tabuľou“ 10 . Cirkev však zrejme vedela, že niečo nie je
v poriadku so zápisom v cirkevnej matrike pokrstených, hlavne čo sa týka miesta narodenia,
pretože mesto Košice si vyžiadalo pred osadením pamätnej tabule ešte aj potvrdenie od jeho
brata Aladára, že sa Július narodil v Košiciach, čo vyznieva úplne paradoxne a v rozpore
s matričným zápisom, ako aj v rozpore so zvyklosťami, ktoré v tom období fungovali
v cirkevných inštitúciách. Preto je potrebné objasniť postupy a zvyklosti cirkevných inštitúcií
z tohto obdobia pri zápise do cirkevných matrík pokrstených a na základe faktov poukázať na
skutočnosť, ktorá tam vtedy nastala.
Cirkevné matriky pokrstených
Matriky pôvodne vznikali ako najzákladnejšia forma evidencie obyvateľstva pre
potreby duchovnej správy veriacich. Postupom času, najmä zdokonalením foriem evidencie
i zásahmi zo strany štátu, sa z nich vyvinuli knihy záznamov o všetkých skutočnostiach, ktoré
boli dôležité pre poznanie osobného stavu občanov nielen v pomere k cirkvi, ale i k štátu 11 .
Preto sú pre zistenie základných informácií o živote predkov práve cirkevné matriky
nenahraditeľným prameňom. Matriky sú teda cirkevným prameňom, vytváraným vo
farnostiach a ich úlohou bolo a je registrovať všetky sviatostné úkony vykonané na území
farnosti. Prvé zmienky o nich sa objavujú už na II. Lateránskom koncile v roku 1139, ktorý
poukázal na ich význam práve v záujme cirkevnej disciplíny 12 . Prvé náznaky o nariadeniach,
ktoré prikazovali zaznamenávanie sobášov, sa objavili v Portugalsku už v polovici 14.
storočia. Najstaršie matriky sa však objavujú približne o sto rokov neskôr v Taliansku, o niečo
mladšie matriky poznáme zo Švajčiarska, Francúzska a spomínaného Portugalska. V Uhorsku
sa cirkevné kruhy začali zaoberať touto otázkou až v roku 1515, keď sa uskutočnila
Vesprémska synoda, ktorej závery
nariaďovali viesť knihy o narodených s menom
pokrsteného dieťaťa, menami rodičov, krstných rodičov a dátumom krstu. Táto kniha mala
byť uložená v kostole. Tieto matriky sa však do praxe nezaviedli. Zásadný vplyv na vedenie
cirkevnej evidencie veriacich mal Tridentský koncil, ktorý v roku 1563 nariadil v katolíckej
cirkvi viesť dve knihy, ktoré by obsahovali záznamy pokrstených a sobášených. Bol to
10
von WERTHEIMER, E.: Graf Julius Andrassy, sein leben und seine zeit, I.band, Stuttgart, 1910, s. 2.
11
SARMANYOVÁ, J.: Cirkevné matriky na Slovensku zo 16-19. storočia. Nitrianske tlačiarne Nitra, 1991, s. 4.
12
Tamtiež.
11

výsledok posilnenia právneho postavenia sviatosti manželstva. Mal sa viesť register
sobášených, ktorí nemohli byť v akomkoľvek, ani len v duchovnom príbuzenstve. Preto bolo
nevyhnutné viesť aj matriku pokrstených s uvedením krstných rodičov. Koncil zmenil
pôvodný zvyk, podľa ktorého malo každé pokrstené dieťa jediného krstného rodiča. Podľa
nového zvyku mohlo mať dieťa buď jedného, alebo dvoch krstných rodičov. Ak bol zvolený
jediný krstný rodič, mohlo ísť o muža alebo o ženu bez ohľadu na pohlavie dieťaťa. Ak však
boli zvolení dvaja krstní rodičia, malo ísť o jedného muža a jednu ženu. 13 Najstarším
dokumentom z územia Uhorska, ktorý by reagoval na závery Tridentského koncilu, bolo
záverečné uznesenie Trnavskej synody, ktorá sa konala v roku 1611 a ktorá mala tieto závery
zaviesť do praxe. Krstu a matriky pokrstených sa týkajú dva odseky. Prvý povoľuje účasť
dvoch krstných rodičov na krste dieťaťa a druhý odsek sa venuje dekanským vizitáciám. 14
V rámci vizitácie prikazuje dekanovi o. i. zistiť, „či jestvujú knihy, do ktorých sa zapisujú
mená pokrstených, krstných rodičov, biskupom pobirmovaných a mená tých, ktorí uzavreli
manželstvo.“ 15 Následne tzv. Rímsky rituál pápeža Pavla V. z roku 1614 nariadil viesť aj
matriku pochovaných, birmovaných (okrem toho bola zavedená aj piata povinná kniha
cirkevnej správy – evidencia veriacich). Obsah tohto rituálu sa neskôr stal súčasťou viacerých
rituálnych kníh, ktoré vydávali uhorské diecézy, napr. Ostrihom (1692), Jáger (1702),
Ostrihom (1745) a Kaloča (1833). V týchto rituáloch sa predpisuje matéria krstu, jeho podoba,
vysluhovateľ, jeho spôsob, miesto i čas. Približne v tomto období sa začínajú objavovať aj
prvé matriky z územia Slovenska. Vzhľadom na nepokojné náboženské, politické
a spoločenské podmienky sa v 17. storočí matričná evidencia objavuje skôr sporadicky. Až v
priebehu nasledujúceho storočia boli matriky vedené prakticky už v každej farnosti. Tento
prehľad o stave veriacich sa stal jedinou dôslednou evidenciou obyvateľov celej krajiny. Preto
sa o matriky začal zaujímať štát, ktorý sa rozhodol ich svojimi zákonmi chrániť. Politikou
Jozefa II. sa matriky stali verejnými knihami, čo malo zvyšovať dôslednosť a presnosť
evidencie. Kvalitu matričných zápisov nepriamo zvyšoval aj Jozefov manželský patent z roku
1786, ktorý zaväzoval každého farára, pastora či popa, aby vlastnoručne zapisoval do matriky
sobášených všetky manželstvá. Napriek všetkým nariadeniam a opatreniam cirkevných
vrchností zostávalo ich uvádzanie do života neuspokojivé. Určité nezrovnalosti vznikali aj
tým, že v matrikách boli evidované aj takzvané osoby miestom prechádzajúce, ktoré sa tam
13
Concilus Tridentinus, Sessio 24, Caput 2. In: Rituale Strigoniense, 1692.
14
Synodus Tyrnaviensis, 1611, s. 17. In: Rituale Strigoniense, 1692.
15
SARMANYOVÁ, J.: Cirkevné matriky na Slovensku zo 16-19. storočia. Nitra: Nitrianske tlačiarne, 1991, s. 5.
12

nenarodili 16 . Preto sa od druhej polovice 19. storočia v matrike pokrstených okrem mena
dieťaťa a jeho rodičov začalo uvádzať aj ich bydlisko, mená krstných rodičov, kňaza a aj
dátum narodenia. Rímsko – Kaločský rituál z roku 1833, ktorý nariaďuje na území Kaločskej
diecézy vedenie matričných zápisov podľa predpísaných rubrík, nápadne pripomína rubriky
používané na území Slovenska v 19. storočí už aj s rokom a miestom narodenia 17 . Ako vidíme
tento Rimsko – Kaločský rituál bol prijatý v roku 1833 a my skúmame obdobie rokov 1821 –
23.
Obr. 7 Kolónka podľa Rímsko – Kaločského rituálu z roku 1833 18
V starších záznamoch, v prvej polovici 19. storočia, bol vpisovaný len jeden dátum, evidoval
sa iba dátum krstu a nie narodenia. Svedčia o tom aj zápisy z cirkevnej matriky pokrstených
v Košiciach týkajúce sa grófov Emanuela a Júliusa Andrássy.
Obr. 8 Kolónky v cirkevnej matrike v Dóme sv. Alžbety v Košiciach z roku 1821 19
Do týchto kolónok sa zapisovalo: Dies – deň krstu, Baptisans – krstiaci farár, Baptizatus –
pokrstený, Parentes – rodičia, Levantes – krstní rodičia, Conditio – stav, Religio –
náboženstvo. Teda ako tu vidíme, v týchto kolónkach nenájdeme dátum narodenia a ani
miesto narodenia a bydliska, aj keď napríklad v kolónke „Parentes“ na niektorých farnostiach
sa tieto údaje vypisovali. V tomto období však pri vyplňovaní jednotlivých rubrík cirkevných
matrík pokrstených existovala značná voľnosť, čoho sme svedkami aj pri zápise Júliusa
a Emanuela Andrássyovcov. Keď sa bližšie pozrieme na tento zápis, zistíme množstvo
nezrovnalostí. U Júliusa Andrássyho v kolónke rodičia je uvedený gróf Karol (junior)
16
MAUR, E.: Základy historické demografie. Praha: Katedra Česko-slovenských dejín, FF UK Praha, 1978, s.
58.
17 Rituale Romano – Colocense, seu Formula Agendorum In Administratione Sacramentorum, et caeteris
Ecclesiae publicis functionibus rite obeundis observanda, 1833.
18
Tamtiež.
19
Štátny archív v Košiciach fond R, kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika r. 1821.
13

Andrássy a grófka Juliana Szapáry, čo nie je pravda, lebo matkou Júliusa Andrássyho bola
Etelka (niekedy si uvádzala aj Adelhaid), rodená Szapáry. Tu je potrebné uviesť, že Juliana
bola prvorodená sestra Etelky, ktorá zomrela niekoľko mesiacov po svojom narodení v roku
1793. Ďalšou nezrovnalosťou je údaj o krstných rodičoch, kde sú uvádzaní starí rodičia.
Uvádzanie starých rodičov za krstných rodičov nebolo v tom období ničím nezvyčajným, ale
údaj o nich v tomto zápise nezodpovedá skutočnosti.
Obr. 9 Zápis v cirkevnej matrike – Július Andrássy 20
Ako krstná mama je v zápise uvedená stará mama z maminej strany teda grófka Juliana
Szapáry, rodená Csáky. Ako krstný otec je uvedený gróf Karol Andrássy senior. Tu je
potrebné uviesť, že starým otcom krsteného Júliusa po otcovej strane bol gróf Jozef III.
Andrássy, čo znamená, že taktiež tento údaj nezodpovedá skutočnosti, čo potvrdzuje aj
rodostrom rodiny Andrássy.
Obr. 10 Rodostrom rodiny Andrássy
20
Štátny archív v Košiciach fond R., kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika, r. 1823.
14

Ďalej, keď sa pozrieme na celú stranu zápisu z cirkevnej matriky, zistíme, že Július bol
zapísaný 3. marca 1823 ako posledný v kolónke v deň 3 marca.
Obr. 11 Celá strana zápisu v cirkevnej matrike – Július Andrássy 21
A keď sa ale pozrieme vľavo, pred kolónkami, kde je zapísaný Július, po zväčšení zápisu
zistíme, že je tam napísaná záhadná poznámka, na základe ktorej mohla byť táto kolónka
vynechaná ako prázdna a dodatočne do nej vpísané údaje, čo nám potvrdzuje aj zmätočnosť
údajov, ktoré sa nachádzajú v kolónkach a čo len umocňuje našu hypotézu, že krst prebehol
v mieste narodenia a krstný list bol dodatočne vystavený na inom mieste, v zmysle vtedajších
zvyklostí, ktoré spomína aj Eduard Maur v citovanej knihe a v neposlednom rade aj gróf
Gejza II. Andrássy, Samu Borovszký a Dr. Arthur Maurer, rodinný lekár Andrássyovcov.
Alebo je to poznámka Rú 1875, ktorej význam zatiaľ nevieme identifikovať.
Obr. 12 Zväčšený zápis z cirkevnej matriky Július Andrássy 22
21
Štátny archív v Košiciach fond R., kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika, r.1823.
22
Štátny archív v Košiciach fond R., kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika, r. 1823.
15

Spomínané tvrdenie autora v publikácii Mauzóleum grófa Júliusa Andrássyho v Trebišove, že
„matrika pokrstených Dómu sv. Alžbety v Košiciach vydala však svedectvo, že Július Carolus
Andrassy, najslávnejší z rodu sa narodil 3. marca 1823 v starom andrássyovskom paláci
v Košiciach.....“ 23 , sa teda nezakladá na pravde, pretože miesto a dátum narodenia sa v tom
období neuvádzalo, resp. v zápise nie sú uvedené tieto údaje, a v zápise je uvedený len dátum
krstu, respektíve vydania krstného listu a ostatné už spomínané čiastočne zmätočné údaje
o rodičoch a krstných rodičoch. Tu je potrebné zdôrazniť, že miesto a dátum narodenia
a miesto a dátum krstu sú dva rozličné údaje, ktoré v týchto prípadoch nie je možné spájať,
pretože tak ako bolo spomínané, dátum a miesto narodenia sa v prvej polovici 19. storočia (do
roku 1842) neuvádzali, resp. nebolo povinné ich uvádzať, a preto tento údaj z krstného listu
nie je možné brať ako miesto narodenia! Taktiež, keď sa pozrieme na cirkevný zápis
v matrike krstených v Dóme sv. Alžbety týkajúci sa Emanuela, zistíme určité nejasnosti.
U grófa Emanuela Andrássyho sa vo všetkých relevantných dokumentoch uvádza, že sa
narodil 3. marca 1821, no do cirkevnej matriky v Košiciach bol zapísaný až 8. marca 1821.
U rodičov Emanuela sú údaje u matky správne zapísané – grófka Adelhajde (Etelka) Szapáry
a u otca je zapísaný údaj gróf Karol Andrássy Betliar, čo sa nezakladá na pravde, pretože gróf
Karol Andrássy, otec Emanuela, v Betliari nebýval, ale v tom čase spolu s manželkou Etelkou
bývali v Oláhpataku, teda vo Vlachove. Ako krstní rodičia sú zapísaní mama Etelky, grófka
Juliana Szapári a gróf Emanuel Csáky, spišský župan, cisársky a kráľovský komorník, čo sa
javí taktiež ako určitá zvláštnosť, lebo zvyčajne sa v tejto kolónke uvádzal starý otec po
otcovej strane, čo v tomto prípade mal byť gróf Jozef III. Andrássy. Dátum zápisu Emanuela
v matrike pokrstených sa však v žiadnych dokumentoch neuvádza ako dátum jeho narodenia
na rozdiel od Júliusa, kde, ako som už spomínal, bola pravdepodobne vynechaná kolónka
v cirkevnej matrike pokrstených, ktorá bola zrejme dodatočne vyplnená aj s mnohými
nepresnosťami a dátum tohto zápisu v matrike sa uvádza dodnes ako jeho dátum narodenia,
čo sa javí oveľa sofistikovanejšie ako u Emanuela. Pretože u Emanuela je celkom jasné, že
tento zápis bol urobený dodatočne s päťdňovým oneskorením, oproti uvádzanému dátumu
narodenia, ale taktiež s chybami, čo nám znova potvrdzuje našu hypotézu o odlišných
miestach narodenia a zápisu do cirkevnej matriky pokrstených a možno aj o tom, že namiesto
rodičov tento zápis sprostredkovali príbuzní zo Zemplína, tak ako to uvádza Samu Borovszký
v citovanej knihe a ako to uviedol aj gróf Gejza II. Andrássy pri stretnutí na Okresnom úrade
v Rožňave. Tu je však potrebné uviesť, že cirkev pri týchto zápisoch postupovala podľa
23
CHOVANEC, J.: Mauzóleum grófa Andrássyho v Trebišove. Trebšivo: Excel Enterprise,s.r.o., 2005, s. 7.
16

rituálov. Podľa Jágerského rituálu z roku 1702 24 , kde sa popisuje priebeh krstného obradu, má
z pohľadu genealóga mimoriadny význam posledná veta: „Predtým, než je dieťa z kostola
odnesené alebo než krstní rodičia z kostola odídu, zapíše farár dôkladne ich mená a iné údaje
o vyslúženom krste podľa predpísaného spôsobu do knihy pokrstených.“ 25 Rituál teda
neuvádza, či mali údaje do matriky hlásiť otec dieťaťa, alebo či ich mohli nahlásiť napr. krstní
rodičia dieťaťa.
Uvedené zápisy sú jasným dôkazom toho, že bohatosť historiografie môže byť
niekedy aj pascou, ktorá láka autorov uspokojiť sa so závermi staršej literatúry bez
doplňujúcej pramennej heuristiky. Čo je evidentné aj v tomto prípade, keď niektorí historici
pre pravdivé objasnenie týchto rozporov po stáročia sa ani nesnažili porovnať uvádzané
závery z literatúry s pramennými archívnymi materiálmi v cirkevných matrikách, čo sa javí
ako prinajmenšom zvláštne. Alebo, pri pohľade z inej strany, možno niekomu takýto stav
vyhovoval, čo by bolo však krátkozraké, pretože jedna múdrosť hovorí, že: „tri veci nemôžu
byť dlho ukryté a to – Slnko, Mesiac a Pravda.“
Obr. 13 Zápis z cirkevnej matriky – Emanuel Andrássy 26
24 Rituale Agriense, seu Formula Agendorum In Administratione Sacramentorum, ac caeteris Ecclesiae publicis
functionibus, 1702.
25
Tamtiež.
26
Štátny archív v Košiciach fond R., kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika r. 1821.
17

O tom, že celá rodina grófa Karola III. Andrássyho žila počas spomínaných období
v kaštieli vo Vlachove, svedčí aj výpis z cirkevnej matriky z Vlachova, kde sa uvádza, že dňa
2. marca 1829 a 8. decembra v roku 1830 pri krste Susann a Joannesa, dcéry a syna Tomášika
Joannesa a Hlatkej Márii, sa krstnými rodičmi stali gróf Aladár Andrássy (ktorý mal v tom
čase 2 roky) a grófka Cornélia Andrássy.
Obr. 14 Výpis z cirkevnej matriky Vlachovo, rok 1829 27 .
Obr. 15Výpis z cirkevnej matriky Vlachovo, rok 1830 28
Taktiež podľa výpisu z matriky vo Vlachove aj gróf Karol III. Andrássy sa stal dňa 9.
decembra 1838 krstným otcom narodeného Carolusa a 4. septembra 1842 Wilhelmíne a Márii,
ktorí sa narodili rodičom Jánosovi Roloffovi a Auguste Zawerman.
27 Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika r.
1829.
28
Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika, r.
1830.
18

Obr. 16Výpis z cirkevnej matriky Vlachovo, rok 1838 29 .
Obr.17 Výpis z cirkevnej matriky Vlachovo, rok 1842 30
Ako som už spomínal, v cirkevných matrikách sa začal zapisovať osobitne údaj o mieste
a dátume narodenia, ako aj o dátume krstu, povinne vo všetkých cirkvách, až od druhej
polovice 19. storočia, konkrétne od roku 1842, o čom svedčia aj uvedené zápisy.
Obr.18 Kolónky v cirkevnej matrike Vlachovo, rok 1841, bez uvedenia roka a miesta
narodenia 31
Obr.19 Kolónky v cirkevnej matrike Vlachovo, rok 1842, už aj s rokom a miestom
narodenia 32
Ak by niekoho nepresvedčili uvádzané listiny a tvrdenia, ako ďalší dôležitý dôkazový
materiál spomeniem jedného z najpovolanejších, ktorý poznal pomery v rodine
Andrássyovcov, a to Dr. Csucsomiho. Kto bol Dr. Csucsomi? Pod týmto záhadným
pseudonymom sa ukrýval lekár a novinár Dr. Arthur Maurer. Narodil sa v roku 1844 v
29
Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika r.
1838.
30
Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika r.
1842.
31 Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika
r.1841.
32
Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika r.
1842.
19

Mníšku nad Hnilcom a zomrel v roku 1907 v Rožňave. Študoval na gymnáziách v Prešove
a Rožňave. Lekársky diplom získal na Lekárskej univerzite v Budapešti. Po návrate
do Rožňavy pôsobil ako župný lekár (vymenovaný bol v roku 1880), okresný lekár pre
baníctvo a železnicu, rodinný lekár a dôverník rodiny Andrássyovcov. Dr. Maurer mal
k dispozícii rodokmene rodiny, rodinné dokumenty, andrássyovský archív z rokov 1290 –
1695 spracovaný Antalom Dióssym a elench Samuela (Samu) Sthymmela do roku 1869, čo
znamená, že mal prístup k najdôležitejším a najintímnejším informáciám o celej generácii
rodiny Andrássyovcov. Preto jeho tvrdenia vychádzajú z konkrétnych faktov a nie
z domnienok, ako sa to často stáva u niektorých senzáciechtivých historikov. Dr Maurer vo
svojej knihe Dr. Csucsomi: A csíkszentkirályi és krasnahorkai GRÓF ANDRÁSSY
nemzetség története (Dejiny šľachtického rodu Andrássyovcov z Csíkszentkirály a Krásnej
Hôrky) uvádza, že „Emanuel Andrássy sa narodil v Gemerskej župe 3. marca 1821 v obci
Vlachovo, kde prežil väčšinu svojho detstva a mladosti. Základné vzdelanie získal od
známeho všestranného vzdelanca, spisovateľa Eleka Peregrinyho. Stredoškolské vzdelanie
získal v konvikte piaristického gymnázia v meste Tata. Po absolvovaní univerzity v Budapešti
ho túžba po vzdelaní zaviala do zahraničia. Spolu so svojim otcom precestovali Taliansko,
Nemecko, Francúzsko a Anglicko. Pozdejšie navštívil Španielsko a Portugalsko, odkiaľ
prešiel do Maroka, kde sa dal predstaviť Veľkému Mogulovi. Precestoval aj Východnú
Indiu 33 “. U Júliusa Andraásyho uvádza, že „Július Andrássy, syn Karola Andrássyho, brat
Emanuela, sa narodil 3. marca 1823. Väčšiu časť svojho detstva a mladosti prežil na
vlachovských majetkoch otca v Gemeri. Podľa rodinnej tradície sa tu aj narodil, nie
v Košiciach. Gróf Karol Andrássy sa s manželkou Etelkou Szapáry zdržiaval stále na svojich
majetkoch vo Vlachove. Keď sa im narodilo dieťa, rodinný farár ho pokrstil a keď gróf alebo
jeho manželka cestovali do Zemplínskej župy, počas zastávky a návštevy rodiny v Košiciach
zapísali dieťa do matriky. Július Andrássy sa po absolvovaní gymnaziálnych štúdií a získania
právnického vzdelania venoval hlavne štúdiu jazykov. Kvôli zdokonaľovaniu sa v tejto oblasti
precestoval Nemecko, Francúzsko a Anglicko“ 34 . V podstate sa jedná o potvrdenie
skutočností, ktoré mi hovoril gróf Gejza II. Andrássy a ktoré uvádza aj Samu Borovszký
v spomínanej publikácii, čo len umocňuje hypotézu o mieste narodenia detí grófa Karola III.
Andrássyho, ktorým teda bol Olahpatak, terajšie Vlachovo. Zaujímavosťou tohto tvrdenia je
aj fakt, že deti grófa Karola III. Andrássyho získali základné vzdelanie od jedného
33
CUCSOMI, Dr.: A csíkszentkirályi és krasnahorkai GRÓF ANDRÁSSY nemzetség története (Dejiny
šľachtického rodu Andrássyovcov z Csíkszentkirály a Krásnej Hôrky). Šamorín: Méry Ratio, 2005, s, 64 – 65.
34
Tamtiež.
20

z najlepších učiteľov v Uhorsku, doktora filozofie Eleka Peregrínyho, neskoršieho
univerzitného profesora na Filozofickej fakulte v Budapešti, člena Uhorskej akadémie vied,
ktorý vyučoval deti grófa priamo v kaštieli vo Vlachove, čo malo nesporne vplyv aj na ich
ďalší kariérny postup 35 . Pre potvrdenie našej hypotézy o mieste narodenia Emanuela a Júliusa
Andrassyovcov je potrebné taktiež poukázať aj na najnovší výskum(r.2020) Oláha Tamasa
z Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi
Fióklevéltár , ktorý z množstva archívnych materiálov a dostupnej literatúry spracoval
virtuálnu prezentáciu - Spomienka na grófa Gyulu Andrássyho (1823–1890), v ktorej
jednoznačne uvádza, že „...Gróf Gyula Andrássy, prostredné dieťa, ktoré malo tiež najväčšiu
politickú kariéru európskeho významu, sa narodil 8. marca 1823 v obci Oláhpataka, v župe
Gömör -Kis-Hont“ 36 .
Záver
Vychádzajúc z uvedeného rozboru, na základe listinných dôkazov, tvrdenia historikov,
tvrdenia grófa Gejzu II. Andrássyho i tvrdenia rodinného lekára Dr. Arthura Maurera je
nesporné, že gróf Emanuel Andrássy, nar. 3. 3. 1821 a gróf Július Andrássy, nar. 3. 3.1823 sa
narodili podľa zaužívanej rodinnej tradície v rodnom kaštieli vo Vlachove (Oláhpatak) a ich
krstné listy boli vydané v Dóme sv. Alžbety v Košiciach. Teda ich rodiskom je Vlachovo,
kaštieľ, v ktorom uvideli svetlo sveta, je stále tu a možno ho považovať za pamätník
významných rodákov obce.
35 Österreichisches Biographisches Lexikon, PUBLIKATION: ÖBL 1815-1950, Bd. 7 (Lfg. 35, 1978), S. 413f.
36 https://mnl.gov.hu/mnl/bazml/virtualis_kiallitas/andrassy_gyula_virtualis_kiallitas_2020
21

Obr.20 Kaštieľ rodiny Andrassy vo Vlachove
Obr.21 Kaštieľ rodiny Andrassy vo Vlachove
LITERATÚRA
BOROVSZKÝ, S.: Magyarország vármegyéi és városai - Gömör-Kishont Vármegye,
Rimaszombat [Rimavská Sobota]: Patrióta, 2008, ISBN : 978-80-970035-1-7, s.612.
CSUCSOMI, Dr.: A csíkszentkirályi és krasnahorkai GRÓF ANDRÁSSY nemzetség
története, (Dejiny šľachtického rodu Andrássyovcov z Csíkszentkirály a Krásnej Hôrky),
Méry Ratio, Šamorín, 2005, ISBN 80-88837-70-7.
EDUARD VON WERTHEIMER.: Graf Julius Andrassy, sein leben und seine zeit, I.band,
Stuttgart, 1910.
CHOVANEC, J.: Mauzóleum grófa Andrássyho v Trebišove. Excel Enterprise,s.r.o. Trebišov,
2005, ISBN 80-968816-2-0.
MAUR,E.: Základy historické demografie. Katedra Česko-slovenských dejín, FF UK Praha,
1978.
PUBLIKATION: ÖBL 1815-1950, Bd. 7 (Lfg. 35, 1978), S. 413f, Österreichisches
Biographisches Lexikon.
SARMANYOVÁ, J.: Cirkevné matriky na Slovensku zo 16-19. storočia. Nitrianske tlačiarne
Nitra, 1991, MK-2299/1989-21.
22

GRÓF EMANUEL ANDRÁSSY
GRÓF GYULA ANDRÁSSY
OLAHPATAK – VLACHOVO
SZULETÉSI HELY-MIESTO NARODENIA
VLADIMíR GECELOVSKý
23

Bevezető
Magyarország jelentős főúri nemesi családjai, a szó szoros értelmében, rendkívüli
hatással voltak az ország fejlődésére. Gondolkodásmódjuk és értékrendjük nem különbözött a
korabeli európai nemesi családok mentalitásától és törekvéseitől. Erőfeszítéseik nem csak a
javak megszerzésére, de olyan szellemi értékek megteremtésére is irányultak, mint a dicsőség,
elismerés, tekintély, s nem utolsó sorban utódaik kiváltságinak megőrzése és fenntartása.
Elsődleges feladatuk a családi hagyomány és örökség megtartása, továbbadása volt. A
tradíciók mellett a legnagyobb értéket számukra a család által évszázadok során felépített
értékrend és szellemi örökség képviselte. Az értékrend mögött azonban hús-vér
személyiségek rejtőznek, akik hittek abban, hogy egyetlen ember is megváltoztathatja a
világot. A nemesség súlya legmarkánsabban az ország újjáépítése során mutatkozott meg. A
tudatosam felépített hagyatékot évszázadokon keresztül nemzedékek gondozták. Nem fogott
rajtuk az elmúlás, földbirtokaikat generációkon keresztül megtartották. Az Andrássy család
már a 17. század óta hatalmas jelentőséggel bírt nemcsak Gömörben, de a történelmi
Magyarország területén is. A 19-20. századi történetírás (részben a jelenlegi is) szinte a
dicsőség csúcsára – az európai arisztokrácia panteonjába emelte a családot. Ám, az elmúlt
évszázad a nemesi családokat szinte kitörölte az emlékezetből, az Andrássyak is csaknem
feledésbe merültek... pedig I. Andrássy Manó és Andrássy Gyula grófok a parányi Gömörben
az európaiság megtestesítői voltak. Hatalmas tekintéllyel bírtak nemcsak a tehetős mágnások,
de az európai (és Európán kívüli) királyi családok körében is. A tanulmánynak nem célja az
Andrássyak Gömörben kifejtett tevékenységének átfogó történeti elemzése, de konkrét tények
birtokában rámutatni néhány pontatlanságra (amihez bizonyos történészek továbbra is
ragaszkodnak), melyek 200 év távlatából is tévesen határozzák meg Andrássy Manó és Gyula
grófok születési helyét, s végül tisztázni a történelmi szempontok értelmezésében felbukkant
kérdéses álláspontokat. Az indíttatás, mely meghatározta a kutatás irányvonalát, az volt, hogy
néhány szerző hiányosan alátámasztott eredeti forrásanyagokra hivatkozva eltérő tényeket
közölt a grófok születési helyéről. Az ok a forrásanyagok és a valóság nem megfelelő
összevetésével magyarázható, ennek következtében nem lehetett megnyugtató választ adni a
24

vizsgált terület valamennyi kérdésére. A grófok valószínűsíthető születési helyének
problémájával több korábbi és mai történeti anyag is foglalkozott, de csak tágabb
értelmezésben. Ezért a történelmi tények ismerete pontosan körülírhatja és konkretizálhatja a
vizsgált anyagról szerzett eddigi ismereteket, és gyakorlatilag megerősíti a születési helyükkel
kapcsolatos feltevéseket.
III. Andrássy Károly és családja
III. Andrássy Károly gróf (1792-1845) a 19. század első felének egyik legnevesebb
arisztokratája. Vasipari vállalkozóként vált ismertté, számos, Magyarország gazdasági
fejlődésével foglalkozó tanulmány szerzője. Édesapja gróf Andrássy József (1762-1834)
ezredes, édesanyja Csáky Walburga grófnő (1770-1797) .
1.kép III. gróf Andrássy József és felesége szül Csáky Walburga Károly fiukkal 37
37
Gróf III. Andrássy József arcképe, Walburg szül. Csáky grófnő és fia Károly arcképe, Szlovák Nemzeti
Múzeum – Betléri Múzeum, Betléri kastély, Andrássy család gyűjteménye
25

2. kép Gróf Szapáry Péter és felesége, szül Csáky Julianna grófnő 38
Szapáry Etelka (1798-1876) grófnő a korabeli Magyarország leggazdagabb eladó
leányainak egyike, neki köszönhetően az Andrássyak Zemplénben is hatalmas vagyonra tettek
szert. Etelka édesapja gróf Szapáry Péter császári és királyi kamarás, gazdag nagybirtokos,
korának egyik legnagyobb tudományt és kultúrát támogató lelkes mecénása, édesanyja pedig
Csáky Imre gróf legkisebb leánya, Csáky Julianna grófnő.
Károly és Etelka első gyermeke, Kornélia 1820-ban látta meg a napvilágot. Szellemi
és testi fogyatékossággal született, ami világrajöttét követően azonnal kiderült. Egy évvel
később megszületett testvéröccse, Manó, az elsőszülött fiú, 1823-ban Gyula, majd 1827-ben a
legkisebb fiú, Aladár. Károly és Etelka, az egyik leghatalmasabb vagyon örökösei, az
elvárásokkal ellentétben jóval szerényebben éltek. A háztartást maga Etelka vezette.
Társalkodónője, az angol Mary Elizabeth Stevens a következőket jegyezte fel: „Etelka nem
egyszer maga varrta és javítgatta saját és gyermekei ruháit. Társaságba nem jártak, férjével
együtt egy kicsi házban éltek”. A „kicsi ház“, az oláhpataki (Vlachovo) kastély volt, mely a
többi Andrássy kastéllyal összehasonlítva valóban kicsi volt 39 .
38 Gróf Szapáry Péter arcképe, Szapáry Julianna grófnő arcképe, Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum,
Betléri kastély, Andrássy család gyűjteménye
39
Grófka Etelka (Adelhaid) Szapáry – Múzeum a Kultúrne centrum južného Zemplína v Trebišove.
26

3. kép Gróf III. Andrássy Károly és felesége szül. Szapáry Etelka 40
Mindezek ellenére az oláhpataki kastély meghitt és lakályos volt, Andrássy Manó gróf
gazdag képtárat is berendezett otthonában. Sziklay Ede neves rozsnyói jegyzőtől három, őseit
ábrázoló olajfestményt kölcsönzött, melyekről másolatot készíttetett – derül ki Gál János, az
oláhpataki birtok intézője és a rozsnyói jegyző levelezéséből. Az 1756-ban Bécsben készült
festmény Andrássy Rebeka bárónőt ábrázolja, a másikon Andrássy Károly látható, a portré
1772-ben ugyancsak Bécsben készült. Az 1784-ből származó harmadik festmény pedig gróf
Andrássy Károly ezredest ábrázolja huszár egyenruhában. Mindhárom olajfestmény csaknem
két láb magas és másfél láb széles 41 . Az említett portrékon kívül több más olajfestmény is
található kastélyban, melyek a krasznahorkai vár vagyonának elosztását követően kerültek a
család birtokába 42 - olvasható a jegyző és Gál János intéző levelezésében. Ezeken kívül több
más alkotás is található a kastélyban, melyeket valószínűleg Andrássy Manó gróf az
oláhpataki kastélyban való tartózkodása idején festhetett. Az egyik az oláhpataki grófi
jégvermet (Ľadovňa) ábrázolja, a másik pedig a településnek, Oláhpataknak a látképe. A
festmények között egy 1939-ből származó, két szegény utcagyereket ábrázoló, valamint egy
40 Gróf III. Andrássy Károly arcképe, Szapáry Etelka grófnő arcképe, Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri
Múzeum, Betléri kastély, Andrássy család gyűjteménye.
41
Štátny archív v Levoči, fond Andrássy Betliar, inv. číslo 283,sign. 91-1864 1-2-3 kr. 68.
42
Štátny archív v Levoči, fond Andrássy Betliar, inv. číslo 289,sign. 188 1872 1-2-3 kr. 69.
27

vászonra festett önarckép is fellelhető, hátulján egy felirattal – „egészen fiatal korban tükörből
festve”. A kastély egyik szobájának falán máig megtekinthető egy festett freskó.
4. kép Falfestmény az oláhpataki kastélyban
A leírtakból kiderül, hogy a fiatal Manó gróf gyermekkorát nem Betlérben – mint
ahogy azt többen is feltételezték – hanem testvéreivel, Gyulával (1823-1890) és Aladárral
(1827-1903) együtt Oláhpatakon töltötte. Betlért abban az időben felváltva a Nádasdyak, a
Grovestinsek és a Pálffyak birtokolták. A család betléri ágának Betlérben található ősi birtokát
Manónak csak a Pálffy Gabriellával (1833-1914) kötött házasságát követően sikerült
visszaszerezni. Hangsúlyozni szeretném, hogy a gyerekek nemcsak gyermekkorukat töltötték
az oláhpataki kastélyban, de ott is születtek. Állításomat tényekkel is alámaszthatom. II.
Andrássy Géza gróf 1991-es rozsnyói látogatása során felkeresett a járási hivatalban, ahol
hivatalvezetőként dolgoztam. Ismereteimet egyrészt a vele való beszélgetés során
28

szereztem, – a gróf a születés tényét személyesen is megerősítette - de konkrét
dokumentumokkal, neves történészek állásfoglalásaival is alá tudom támasztani.
5. kép Gróf Andrássy Manó és gróf Andrássy Gyula 43
II. Andrássy Géza gróf a Rozsnyói Járási Hivatalban
Az 1989-es „forradalmat” követően kineveztek a Rozsnyói Járási Hivatal elöljárói
tisztségébe. Nyugtalan időket éltünk, amikor 1991-ben a Lichtensteini Hercegség fővárosában,
Vaduzban élő II. Andrássy Géza gróf a betléri kastély akkori igazgatója, György Tibor
közvetítésével megkért, fogadjam. A találkozóra a járási hivatal tanácstermében került sor.
Számos, a betléri kastélyt és a krasznahorkai várat érintő kérdés mellett megbeszéltük nővére,
Andrássy Ilona földi maradványainak a krasznahorkai családi sírboltban végső nyugalomra
való helyezésével kapcsolatos teendők biztosítását, de szót ejtettünk a gyermekek születését
övező családi történetekről is. Megemlítettem a gróf úrnak, hogy III. Andrássy Károly
gyermekeinek születési helye kapcsán több helyszín is felmerült. A felvetésre a gróf úr szó
szerint azt válaszolta: III. Andrássy Károly gyermekei, Kornélia, Manó, Gyula és Aladár is
Oláhpatakon (Vlachovo) születtek, nem Kassán, ahogy néhány életrajzban említik. A 19.
43
Gróf Andrássy Manó arcképe, gróf Andrássy Gyula arcképe, Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum,
Betléri kastély, Andrássy család gyűjteménye
29

század húszas éveiben ugyanis édesapjuk, III. Károly és felesége Etelka a Gömör megyében
lévő oláhpataki birtokukon tartózkodtak. Családi hagyomány volt, hogy ha egy gyermek
megszületett, a család lelkésze azonnal megkeresztelte. Alkalomadtán, mikor a család
Zemplénbe utazott, megálltak Kassán, ahol az éjszakát rokonaiknál töltötték, s egyúttal a
gyerekeket is bejegyeztették az anyakönyvbe.
6. kép Fogadás a Rozsnyói Járási Hivatalban 1991-ben
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Gömör-Kishont Vármegye
című művében, melynek előszavát II. Andrássy Géza gróf írta, a születési hellyel
kapcsolatban ugyancsak a fenti állítás szerepel. A 612. oldalon az alábbiak olvashatók: „…a
jövendő miniszterelnök (kancellár) úgy tűnt fel az Andrássy családban, mint üstökös a
csillagos égen. Gyula, Andrássy Károly másodszülött fia - a család visszaemlékezése szerint -
1823. március 3-án látta meg a napvilágot a Gömör megyei Oláhpatakon, nem pedig Kassán,
ahogy azt az életrajzában írják. Alkalomadtán, amikor a grófnak vagy grófnénak Zemplénbe
volt útja, megálltak Kassán, a rokonaiknál éjszakáztak, ahol a gyermekeket bejegyeztették az
anyakönyvbe” 44 .
Akadnak ezzel ellentétes állítások is, például a Dr. Ján Chovanec által jegyzett Gróf
Andrássy Gyula mauzóleuma Tőketerebesen c. kiadványban az alábbiak olvashatók: „A
közlemúltig rejtély övezte Andrássy Gyula gróf születésének helyét. Vajon hol születhetett? A
régebbi és újabb kiadványok egyaránt különféle, egymástól eltérő adatokat közölnek. A kassai
44
BOROVSZKÝ, S.: Magyarországvármegyéiésvárosai - Gömör-KishontVármegye.Rimaszombat [Rimavská
Sobota]: Patrióta, 2008, s.612.
30

Szent Erzsébet székesegyház az egyházi anyakönyv alapján igazolja, miszerint az Andrássy
család legkiemelkedőbb szülötte, Julius Carolus Andrássy 1823. március 3-án a kassai
Andrássy palotában jött világra, és a Szent Erzsébet székesegyházban keresztelték meg.” 45
Kassán, a volt Andrássy palota épületének falán egy emléktáblát is elhelyeztek, amelyről
Eduard von Weitheimer is említést tesz az 1910-ben Stuttgartban megjelentetett Gróf
Andrássy Gyula élete és kora, I. rész (Graf Julius Andrassy, sein Leben und seine Zeit, I.
Band) című művében. A könyben az alábbiak olvashatók: „…születési helye Kassa, a ház,
melyben meglátta a napvilágot, ma is áll, melyen tábla örökíti meg a város nagy szülöttének
emlékét” 46 . Az egyház tudhatta, valami mégsincs rendben az anyakönyvbe való bejegyzés
terén, főként ami a születés helyét illeti. A város, mielőtt az emléktáblát elhelyezték volna,
bizonyítékot kért Gyula öccsétől, Aladártól, ami igazolná, hogy Gyula valóban Kassán
született, mely viszont teljesen ellentmond az anyakönyvi bejegyzésnek, sőt az egyházi
intézmények akkori gyakorlatának is. Szükséges tehát az egyházi intézményeknek a nevezett
időszakban az újszülöttek megkeresztelése után az anyakönyvbe való bejegyzések során
használatos szokásainak és eljárásainak a széleskörű vizsgálata, illetőleg rámutatni a kérdéssel
kapcsolatos tényekre.
Egyházi anyakönyvek
Az egyházi anyakönyvek létrejöttének legfőbb célja a lakosság nyilvátartása, s a hívők
lelki gondozása volt. Lassan és fokozatosan fontos, a lakosok magánéletét is érintő
feljegyzéseket tartalmazó lakossági nyilvántartásokká alakultak, melyek nemcsak a lakosság
és az egyház, de a lakosság és az állam viszonyának megismerésével kapcsolatban is
rendkívül fontosak 47 . Az egyházi anyakönyvek elsősorban az elődeink életével kapcsolatos
személyes és alapvető információk szempontjából pótlhatatlan dokumentumok, az egyházak
által lefektetett olyan forrásanyagok, melyeknek elsődleges célja az adott egyházon belüli
ünnepélyes alkalmaknak számító események feljegyezése volt. Az ezzel kapcsolatos első
írásos feljegyzések már a II. lateráni zsinat idején, 1139-ben felbukkannak, jelentőségük
abban rejlik, hogy rámutatnak az egyházi fegyelem fontosságára 48 . Az esküvői szertartásokat
szabályozó rendeletekre utaló első feljegyzések Portugáliában jelennek meg a 14. század
közepe táján. A legrégebbi egyházi anyakönyvek azonban jó száz esztendővel később
Olaszországban bukkannak fel, a Svájcban, Franciaországban és a Portugáliában talált
45 CHOVANEC, J.: Mauzóleum grófa Andrássyho v Trebišove. Trebišov: Excel Enterprise,s.r.o., 2005,s.7.
46
von WERTHEIMER, E.: Graf JuliusAndrassy, seinlebenundseinezeit, I.band, Stuttgart, 1910, s.2.
47
SARMANYOVÁ, J.: Cirkevné matriky na Slovensku zo 16-19. storočia. Nitrianske tlačiarne Nitra, 1991, s.4.
48
Ugyanott
31

anyakönyvek valamivel későbbiek. Magyarországon legkorábban az 1515-ben tartott
veszprémi zsinat foglalkozott a kérdéssel, mely határozatban rögzítette az újszülöttek és
szüleik nevének, illetőleg születésük időpontjának az anyakönyvbe való kötelező bejegyzését.
A rendelet szerint a könyvet a templomban kellett elhelyezni. Gyakorlati bevezetésükre
viszont sosem került sor. A hívők egyházi nyilvántartása szempontjából a tridenti zsinat volt
rendkívül meghatározó, mely 1563-ban két egyházi nyilvántartás, mégpedig a születési és
házassági anyakönyvi bejegyzések bevezetését rendelte el. Végeredményben a rendelet a
házasság szentségének jogi megerősítése volt. A jegyzékbe felvett házasulandók semmiféle
rokoni viszonyban nem lehettek, még lelki értelemben sem. Éppen ezért a megkereszteltek,
sőt, a keresztszülők nevét is okvetlenül be kellett jegyezni az anyakönyvbe. A zsinat
megváltoztatta a korábbi szokást is, miszerint minden megkeresztelt gyermek egyetlen
keresztszülővel rendelkezett. Az új rendelkezés szerint a gyermek egy vagy két keresztszülőt
kaphatott. Amennyiben egy keresztszülőről volt szó, az a gyermek nemétől függetlenül
lehetett férfi vagy nő. Abban az esetben, ha a gyermek számára két keresztszülőt választottak,
az egyik minden esetben férfi, a másik nő kellett, hogy legyen 49 . Magyarországon a tridenti
zsinat rendeleteivel foglalkozó legrégebbi dokumentum az 1611-ben megtartott nagyszombati
zsinat határozata volt, mely egyúttal alapjául szolgált a gyakorlati megvalósításnak is. A
keresztelőkkel, illetőleg a megkereszteltek anyakönyvbe való bejegyzésével két fejezet
foglalkozik. Az első engedélyt ad, hogy a gyermek keresztelőjén két keresztszülő lehessen
jelen, míg a második az esperesi látogatásokkal foglalkozik 50 . Ez utóbbival kapcsolatban
kijelenti, az esperesi látogatások alkalmával az esperes feladata többek között, hogy
megállapítsa, „léteznek-e könyvek, amelyekbe a megkeresztelt újszülöttek, a keresztszülők, a
püspök által hitükben megerősített (bérmálkozók), illetőleg házasságot kötők neveit vezetik” 51 .
V. Pál pápa 1614-ben kiadott Római Rituáléja alapján elrendelték az elhunytak és
bérmálkozók nyilvántartásának vezetését is (de bevezették az egyházi közigazgatás ötödik
kötelező könyvét – a hívők névjegyzékét is). A nevezett rituálé több magyarországi
egyházmegye, mint például az esztergomi (1692, 1745), az egri (1702), a kalocsai (1833) által
kiadott rituálés könyvnek a részét képezte. Ezek a rituálék – szertartásrendek - meghatározzák
a keresztség anyagát és alakját, a kiszolgáltató személyét, magát a szertartást, a helyet és az
időt. A mai Szlovákia területén az első anyakönyvek ugyancsak a nevezett időszakban
jelennek meg. A 17. században a vallási, politikai és társadalmi békétlenség következtében az
49
ConcilusTridentinus, Sessio 24, Caput 2. In: RitualeStrigoniense, 1692.
50
SynodusTyrnaviensis, 1611, s. 17. In: RitualeStrigoniense, 1692.
51
SARMANYOVÁ, J.: Cirkevné matriky na Slovensku zo 16-19. storočia. Nitra: Nitrianske tlačiarne, 1991, s. 5.
32

anyakönyvi nyilvántartások vezetése igencsak esetleges volt, gyakorlatilag csak a következő
évszázadban vált minden egyházközségben, plébánián kötelezővé. A hívők jegyzéke
egyértelműen az ország egyetlen következetes lakossági nyilvántartásává vált. Ez volt az oka,
hogy az állam is érdeklődni kezdett irántuk, s a védelmükre törvényeket foganatosított. II.
József uralkodása idején az anykönyvek társadalmi jelentőséggel bírtak, közéleti könyvekké
váltak, vezetésük fokozott következetességet és pontosságot igényelt. Az anyakönyvi
bejegyzések minőségének javulásához közvetve II. József 1786-ban kiadott házassági pátense
is hozzájárult, ugyanis minden egyes papot, lelkipásztort vagy pópát kötelezett, hogy a
házasságkötéseket saját kezűleg jegyezzék be az anyakönyvbe. Gyakorlati megvalósításuk
viszont az egyházi méltóságok összes rendelete és intézkedése ellenére sem volt kielégítő. Az
anyakönyvekben a más helyekről beköltözött, tehát nem az adott településen született
személyek is bejegyzésre kerültek, mely bizonyos zavart okozott 52 . A 19. század második
felétől az említett gondok miatt a születési anyakönyvben a gyermek és szülei nevén kívül a
lakhelyüket, a keresztszülők és a lelkész nevét, valamint a születés dátumát is bejegyzik. Az
1833-ban kiadott római-kalocsai szertartásrend (rituálé), mely a kalocsai egyházmegyében az
anyakönyvi bejegyzéseket meghatározott rubrikák szerint irányozza elő, említést tesz a mai
Szlovákia területén a 19. században használatos születési évet és helyet tartalmazó rubrikák
szerinti bejegyzésekről is 53 . A nevezett római-kalocsai szertartásrendet 1833-ban fogadták el,
tanulmányunk viszont az 1821-23 közötti időszakot vizsgálja.
7. Kép Az 1833-as római-kalocsai szertartásrend szerinti bejegyzési rovat 54
A 19. század első felének régebbi irataiban csupán egyetlen dátum került bejegyzésre,
az pedig a keresztelés időpontja volt, nem a születésé. Erről tanúskodik a Kassán
megkeresztelt Andrássy Manó grófok anyakönyvi bejegyzése is.
52 MAUR,E.: Základy historické demografie. Praha: Katedra Česko-slovenských dejín, FF UK Praha, 1978, s.58.
53
RitualeRomano – Colocense, seu Formula Agendorum In AdministrationeSacramentorum, et ,rite
obeundisobservanda, 1833.
54
Ugyanott
33

8. kép A kassai Szent Erzsébet székesegyház születési anyakönyvének rovata 1821-
ből 55
Az érintett rubrikák az alábbi adatokat tartalmazzák: Dies – a keresztelő időpontja,
Baptisans – keresztelő pap, Baptizantus – megkeresztelt, Parentes – szülők, Levantes –
keresztszülők, Conditio – állapot, Religio – vallás. A leírtakból látható, hogy a rubrikákban
sem a születés időpontja, sem a születés helye, illetőleg a lakhely sem szerepel, bár néhány
plébánia (parókia) esetében a „Parentes” rubrikában a nevezett adatokat is feltüntették. A
születési adatok bejegyzése terén a nevezett időszakban az egyházak képviselői viszonylag
jelentős szabadságot élveztek, amit Andrássy Manó és Gyula születési anyakönyvi bejegyzése
is bizonyít. Miután a bejegyzést tüzetes vizsgálat alá vettük, számos pontatlanságra
bukkantunk. Andrássy Gyula esetében a szülőket jelölő rovatban ifjabb gróf Andrássy Károly
(junior) és Szapáry Julianna grófnő szerepel, ami nem felel meg a valóságnak, ugyanis Gyula
édesanyja Szapáry Etelka grófnő volt (esetenként Adelheid néven említik). Szükséges
megjegyzenünk, hogy Julianna Etelka elsőszülött testvére volt, aki 1793-ban, születése után
néhány hónappal elhunyt. A következő pontatlanság a keresztszülők bejegyzési rovatot értinti,
ahol a nagyszülők vannak feltüntetve. A nevezett időszakban a nagyszülők keresztszülőkként
való bejegyzése nem volt szokatlan, de esetünkben az adat nem felel meg a valóságnak.
9. kép Andrássy Gyula születési anyakönyvi bejegyzése 56
Keresztanyaként az anyai nagymama, Szapáry Péterné született Csáky Julianna grófnő lett
bejegyezve, keresztapának pedig idősebb Andrássy Károly. A megkeresztelt Gyula gróf apai
nagyapja III. Andrássy József gróf volt, tehát ez utóbbi adat sem felel meg a valóságnak, amit
az Andrássyak családfája is bizonyít.
55
Štátny archív v Košiciach fond R, kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika r.1821.
56
Štátny archív v Košiciach fond R.,kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika, r.1823.
34

10. kép Az Andrássyak családfája
Miután tovább vizsgáljuk az egyházi anyakönyvbe tett bejegyzést, megállapítható, hogy az
1823. március 3-án született Gyula születésének napján, tehát március 3-án az adott oldalon
található rovatok utolsók rubrikájába lett bejegyezve.
11. kép - Andrássy Gyula születési anyakönyvi bejegyzését tartalmazó teljes oldal 57
A Gyula nevével ellátott rovatot vizsgálva, annak felnagyítását követően a bal oldali
részen egy titokzatos bejegyzés fedezhető fel, amelynek alapján arra lehet következtetni, hogy
a nevezett rubrikát valószínüleg üresen hagyták, s a bejegyzés később került oda. Minden
bizonnyal ez okozta az adatok között fellépő keveredést, ami bizonyítja feltevésünket,
miszerint a keresztelő a születés helyszínén zajlott, a keresztlevél - az akkori szokásoknak
57
Štátny archív v Košiciach fond R.,kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika, r.1823.
35

megfelelően – viszont egy másik helyen lett kiállítva, amit Eduard Maur is megemlít fent
idézett könyvében. II. Andrássy Géza gróf, Borovszky Samu és Dr. Arthur Maurer, az
Andrássy család háziorvosának véleménye is a fentieket erősíti meg. A rovatban található Rú
1875 megjegyzés jelentését egyelőre nem tudtuk megfejteni.
12. kép Andrássy Gyula születésének kinagyított egyházi anyakönyvi bejegyzése 58
A Gróf Andrássy Gyula mauzóleuma Tőketerebesen (Mauzóleum grófa Július Andrássyho v
Trebišove) című kiadvány szerzőjének állítása, miszerint „a kassai Szent Erzsébet
székesegyház a keresztelési anyakönyv alapján bizonyítja, hogy Julius Carolus Andrássy, a
család leghíresebb szülötte 1823. március 3-án a kassai Andrássy palotában jött világra” 59 ,
nem felel meg a valóságnak. A születés helye és időpontja ugyanis abban az időben nem
került bejegyzésre, illetőleg az anyakönyvben az említett adatok nem szerepelnek, csupán a
keresztelő és a keresztlevél kiadásának időpontja, valamint a szülőkkel és keresztszülőkkel
kapcsolatos korábban említett, némileg megtévesztő adatok. Ismételten hangsúlyoznunk kell,
hogy a születési dátum és hely, illetőleg a keresztelő időpontja és helye két egymástól eltérő
adat, ugyanis, mint ahogy azt korábban feltüntettük, a 19. század első felében (1842-ig) a
születés idejét és helyét nem jegyezték, illetőleg nem voltak kötelesek bejegyezni, tehát a
születési anyakönyvi kivonatban szereplő helyet nem tekinthetjük a születés valódi
helyszínének. Ugyanakkor, ha a kassai Szent Erzsébet-székesegyház keresztelési
anyakönyvében a Manót érintő adatatokat tüzetesebben megvizsgáljuk, szintén találunk
homályos részleteket. Andrássy Manó tárgyhoz tartozó valamennyi iratában a születési dátum
1821. március 3., ugyanakkor a kassai egyházi anyakönyben 1821. március 8. van bejegyezve.
A szülők közül az édesanya neve helyesen van fentüntetve, – Szapáry Etelka (Adelheid)
grófnő - édesapja esetében a betléri Andrássy Károly gróf bejegyzés szerepel, ami nem
teljesen felel meg a valóságnak, ugyanis abban az időben Manó édesapja és felesége nem
Betlérben, hanem oláhpataki kastélyukban laktak. Keresztszülőkként édesanyja, Etelka szülei,
Szapáry Julianna grófnő és Csáky Emmanuel gróf, szepesi főispán, császári és királyi
58
Štátny archív v Košiciach fond R., kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika, r.1823.
59
CHOVANEC, J.: Mauzóleum grófa Andrássyho v Trebišove. Trebšivo: Excel Enterprise,s.r.o., 2005, s.7.
36

kamarás vannak bejegyeve, ami bizonyos mértékben szintén különösnek számít. Az érintett
rovatban általában az apai nagyapa szerepel, aki ebben az esetben III. Andrássy József gróf.
Gyulától eltérően Manó születési dátuma az anyakönyvben, sőt egyéb más dokumentumban
sem szerepel születési dátumként, ugyanis Manó esetében teljesen egyértelmű, hogy a
bejegyzés a születése napjához képest öt nappal később történt, ugyancsak hibákkal.
Feltételezésünk, hogy a születés és a keresztelés egyházi anyakönyvbe való bejegyzése két
különböző helyen történt, beigazolódni látszik, mint ahogy az is, hogy a keresztelési
anyakönyvbe való bejegyzést a szülők helyett a zempléni rokonok bonyolították le. A
Borovszky Samu könyvéből származó idézet, illetőleg II. Andrássy Géza által a Rozsnyói
Járási Hivatalban tett kijeletés is ezt igazolja. Megjegyezendő viszont, hogy az egyház a
bejegyzés során az érvényes rituálék (szertartási rend) szerint járt el. A genealógia
szempontjából a keresztelési szertartást szabályozó 1702-es egri rituálé 60 utolsó bekezdése
rendkívüli jelentőséggel bír: „Mielőtt a gyermeket elviszik, illetőleg mielőtt a keresztszülők
távoznak a templomból, a pap az előírt módon pontosan bejegyzi adataikat, valamint a
keresztség kiszolgáltatásával kapcsolatos egyéb adatokat a keresztelői anyakönyvbe” 61 . A
rituálé nem szabályozza, hogy a gyermek születési adatait anyakönyveztetés céljából az
apának kell-e bejelenteni, vagy például a keresztszülők is megtehetik.
A fenti feljegyzés egyértelmű bizonyíték arra, hogy a téma gazdag történeti anyaga
időnként kelepcébe csalhajta a szerzőket, arra készteti, hogy forráskutatás nélkül elfogadják a
korábbi történeti anyagok következtetéseit. Esetünkben ugyancsak tejlesen nyilvánvaló, bár
némiképp furcsa, hogy a történészek az említett ellentmondások tisztázása érdekében a
meglévő irodalmat évszázadokon keresztül még csak meg sem kísérelték összehasonlítani a
levéltári forrásanyagokkal. A tárgyat más szemszögből vizsgálva lehet, hogy valakiknek
éppen ez az állapot volt a megfelelő, ami rövidlátásra enged következtetni. Örök bölcsesség,
miszerint „három dolog nem maradhat örökké titokban, a Nap, a Hold és az Igazság”.
60
RitualeAgriense, seu Formula Agendorum In AdministrationeSacramentorum,
accaeterisEcclesiaepublicisfunctionibus, 1702.
61
Ugyanott
37

13. kép Andrássy Manó egyházi anyakönybe való bejegyzése 62
III. Andrássy Károly és családja az említett időszakban oláhpataki (Vlachovo) kastélyában élt.
Erről tanúskodik az oláhpataki egyházi anyakönyv 1829. március 2-án kelt bejegyzése is,
miszerint az 1830-ban megkeresztelt Susanna és Johannes, Johannes Tomášik és Hlatká
Mária gyermekeinek keresztszülei Andrássy Aladár gróf (abban az időben 2 éves) és
Andrássy Cornelia grófnő lettek.
14. kép – Az oláhpataki egyházi anyakönyv kivonata 1829-ből 63
62
Štátny archív v Košiciach fond R., kat. farský úrad v Košiciach, Cirkevná matrika r. 1821.
63
Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika
r.1829.
38

15. kép – Az oláhpataki egyházi anyakönyv kivonata 1830-ból 64
A fent megjelölt oláhpataki egyházi anyakönyvalábbi kivonata szerint Roloff János és
Augusta Zawerman Carolus nevű gyermekének 1838. december 9-én, Wilhelmina és Mária
nevű gyermekeinek pedig 1842. szeptember 4-én egyaránt III. Andrássy Károly gróf lett a
keresztapja.
16. kép Az oláhpataki egyházi anyakönyv kivonata 1838-ból 65
17. kép Az oláhpataki egyházi anyakönyv kivonata 1842-ből 66
Az egyházak – mint ahogy már korábban említettem – a születés helyét és időpontját,
ugyanúgy, mint a keresztelő időpontját is, kötelező jelleggel csupán a 19. század második
feltől jegyzik az egyházi anyakönyvekben. Erről tanúskodnak az alábbi egyházi anyakönyvi
kivonatok is.
64
Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika,
r.1830.
65 Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika
r.1838.
66
Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika
r.1842.
39

18. kép Az oláhpataki egyházi anyakönyv 1941. évi kivonatának születési hely és
dátum nélküli rovatai 67
19. kép Az oláhpataki egyházi anyakönyv 1942. évi kivonatának rovatai a születési
hely és dátum megjelölésével 68
Amennyiben a bemutatott okiratok és állítás mégsem lenne eléggé meggyőző,
szeretnék egy újabb dokumentumot megemlíteni, mégpedig a témában az egyik
legilletékesebb személy, az Andrássy családot legjobban ismerő Dr. Csucsomi emlékiratait.
Ki is volt Dr. Csucsomi? A titokzatos fedőnév mögött Dr. Maurer Arthur orvos és újságíró
rejtőzött, aki 1844-ben született Einsiedelben (Mníšek nad Hnilcom), 1907-ben hunyt el
Rozsnyón. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen és Rozsnyón végezte. Orvosi oklevelet a
budapesti orvosi egyetemen szerzett. Rozsnyóra való visszatérését követően megyei
orvosként dolgozott (kinevezését 1880-ban kapta), illetőleg járási bányász- és vasúti
orvosként, bizalmasa és családi orvosa volt az Andrássy famíliának is. Maurer doktornak
birtokában volt az Andrássyak családfája, illetőleg a Dióssy Antal által feldolgozott, az 1290-
1695 közötti éveket tartalmazó családi archívum, valamint Samuel Sthymmel (Samu) 1869-ig
terjedő iratjegyzéke, tehát hozzáférhetett az Andrássy család nemzedékeinek legfontosabb és
legbensőségesebb adataihoz. Kijelentései tehát nem benyomásokon, hanem konkrét tényeken
alapulnak, nem úgy, mint ami néhány szenzációhajhász történész esetében előfordul. A Dr.
Csucsomi írói álnév alatt megjelentett A csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy
nemzetség története című könyvében Dr. Maurer azt írja, „Andrássy Manó gróf 1821. március
3-án született a Gömör megyei Oláhpatak községben, gyermek- és ifjúkora nagy részét is ott
töltötte. Alapfokú ismeretekre az ismert polihisztor és író, Peregriny Elek tanította.
67 Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika
r.1841.
68
Štátny archív v Košiciach, fond Ev. a. v. farský úrad, farský obvod Vlachovo-Gočovo, Cirkevná matrika
r.1842.
40

Középiskolai végzettséget a tatai piarita kollégiumban szerezett. Budapesti tanulmányait
követően tudásvágya küldföldre vezérelte. Édesapjával együtt beutazták Olaszországot,
Németországot, Franciaországot és Angliát. Később ellátogattak Portugáliába és
Spanyolországba, majd onnan Marokkóba utaztak, ahol bemutatkoztak a marokkói
uralkodónak. Kelet-Indiát is végigutazták” 69 . Andrássy Gyuláról az alábbiakat írta: „Andrássy
Károly fia, Andrássy Gyula, Manó testvére 1823. március 3-án született. Gyermek- és
ifjúkora nagy részét szintén édesapja gömöri, oláhpataki birtokán töltötte. A családi tradíciók
szerint születésének is ez a település a helye, nem pedig Kassa. Gróf Andrássy Károly
feleségével, Szapáry Etelkával együtt tartósan oláhpataki birtokukon éltek. Gyermekeiket a
helyi lelkész keresztelte meg, s ha a grófnak vagy feleségének Zemplén megyébe volt útja,
Kassán íratták be őket az anyakönybe. Andrássy Gyula gimnáziumi és jogi tanulmányait
követően főként a nyelvtanulásnak szentelte idejét. Nyelvtudása tökéletesítése érdekében
beutazta Németországot, Franciaországot és Angliát 70 .
Dr. Csucsomi könyve gyakorlatilag bizonyságot tesz a II. Andrássy Géza által
elmondottakról, illetőleg, amit korábban Borovszky Samu is leírt a már idézett kiadványában.
Mindent összevetve, igazolja a feltevést, hogy III. Andrássy Károly gróf gyermekei
egyértelműen Oláhpatakon, a mai nevén Vlachovón születtek. Külön érdekessége a
történetnek, hogy alapfokú tudásukat házi tanítójuktól, az akkori Magyarország egyik
legnagyobb tudású pedagógusától, bölcseleti doktortól, a budapesti egyetem bölcsészkarának
későbbi professzorától, a Magyar Tudományos Akadémia tagjától, Peregriny Elektől
szerezték, mégpedig az oláhpataki kastélyban. A kiváló tanár nyilván hatással volt a
gyermekek további pályájának alakulására is.
Andrássy Manó és Gyula születési helyét alátámasztó feltevésünkhöz fel kell hívnunk a
figyelmet Oláh Tamás a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára
Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár fő levéltárosa legújabb kutatásai (2020) eredményeire, aki
levéltári anyag és hozzáférhető szakirodalom alapján egy virtuális bemutatót készített
„Emlékezés gróf Andrássy Gyulára (1823-1890)” címmel, melyben egyértelműen állítja, hogy
„…Gróf Andrássy Gyula, a középső gyermek, aki egyben a legnagyobb, európai jelentőségű
politikai karriert is befutotta, 1823. március 8-án született a Gömör és Kis-Hont vármegyei
Oláhpatakán“ 71 .
69
CUCSOMI, Dr.: A csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy nemzetség története (Dejiny šľachtického
rodu Andrássyovcov z Csíkszentkirály a Krásnej Hôrky). Šamorín-Somorja, Méry Ratio, 2005, s, 64 – 65.
70 Ugyanott
71 https://mnl.gov.hu/mnl/bazml/virtualis_kiallitas/andrassy_gyula_virtualis_kiallitas_2020
41

Befejezés
A tanulmány, az okiratok, a történészek publikációi, II. Andrássy Géza vallomása és a
család házi orvosa, Dr. Arthur Maurer emlékiratai egyaránt azt az immár vitathatatlan tényt
igazolják, hogy Andrássy Manó gróf 1821. március 3-án, Andrássy Gyula gróf pedig két
esztendővel később, 1823. március 3-án a család oláhpataki otthonában született, s ahogy azt
a családi hagyomány is tartja, keresztleveleiket a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban
állították ki. Születési helyük egyértelműen a mai napig meglévő oláhpataki Andrássy-kastély,
ott látták meg a napvilágot, s leszögezhetjük, a község máig őrzi kiváló szülöttei emlékét.
20. kép: Az Andrássy család kastélya Vlachovón
42

21. kép: Az Andrássy család kastélya Vlachovón
43

Felhasznált irodalom
BOROVSZKY, S.: Magyarország vármegyéi és városai - Gömör-Kishont Vármegye,
Rimaszombat [Rimavská Sobota]: Patrióta, 2008, ISBN : 978-80-970035-1-7,s.612.
CSUCSOMI, Dr.: A csíkszentkirályi és krasnahorkai GRÓF ANDRÁSSY nemzetség
története, (Dejiny šľachtického rodu Andrássyovcov z Csíkszentkirály a Krásnej Hôrky),
Méry Ratio, Šamorín, 2005, ISBN 80-88837-70-7.
EDUARD VON WERTHEIMER.: Graf Julius Andrassy, sein Leben und seine Zeit, I.Band,
Stuttgart, 1910.
CHOVANEC,J.: Mauzóleum grófa Andrássyho v Trebišove. Excel Enterprise, s.r.o. Trebišov,
2005, ISBN 80-968816-2-0.
MAUR,E.: Základy historické demografie. Katedra Česko-slovenských dejín, FF UK Praha,
1978.
PUBLIKATION: ÖBL 1815-1950, Bd. 7 (Lfg. 35, 1978), S. 413f, Österreichisches
Biographisches Lexikon.
SARMANYOVÁ, J.: Cirkevné matriky na Slovensku zo 16-19. storočia. Nitrianske tlačiarne
Nitra, 1991, MK-2299/1989-21.
44

45